ki is írtam színes lapokra ezt a pár szót az ajtóm fölé. múlt héten, már nem is érdekel, hogy melyik nap, kaptam egy írtózatosan szép levelet az oktatási hivataltól. ezzel a bíztató tárggyal:

JELENTKEZÉS KIZÁRÁSA ELJÁRÁSI DÍJ TARTOZÁS MIATT

pont szép estém volt, anyával megnéztünk pár true blood, grimm részt és már mentem volna lefeküdni, de gondoltam előtte azért megnézem a g-mailem. nem kellett volna, mert hála ennek a levélnek irtózatosan kényelmes éjszakám volt. hirtelen azt sem tudtam mi a fenét csináljak. tudtam, hogy a pénzt elküldtem, meg is van az igazoló dokumentum, de akkor mit basztak / basztam el? később már rájöttem, hogy én voltam a hunyó, mert a közleménybe nem a saját azonosítómat adtam meg, hanem egy egyszerű szöveget. gyorsan írtam nekik e-mailt, hogy felfogtam mit rontottam el, és megkérdeztem, hogy mit lehet tenni ebben a esetben? ma megkaptam az e-mailt, hogy írnom kell egy kérelmet, hogy azt a pénzt (azzal a bizonyos közleménnyel) kössék hozzá az azonosítómhoz és akkor mindenki happy lesz.

már minden foson járt az agyam. bele kellett sajnos abba is gondolnom, hogy mi lenne, ha nem fogják elfogadni? fasza lesz gondoltam, ha most ez miatt csúszok még egy évet, akkor az már együtt két év - istenkirály lett volna (szerencsémre beszélhetek már múlt időben) szóval az a lényeg, hogy minden rendben, csak nem éppen volt kellemes kivárni a válaszukat.

a majálisi vad fruttik koncert, meg hát no, király volt. egyébként semmi extra, igyatok sok ilyet, mert kurva jó íze van.

már csak ... 14 nap és 20 éves leszek. pont fasza esemény félév zárásnak - ki rúgok a hámból, vagy inkább berúgok.

nagyi mondta ezt a szép mondatot - a mi családunkban ilyen még nem volt. nem tetszik neki, hogy ott fogom hagyni a web-programozó szakot, és igaz anya nem mondja ki, de tudom, hogy hasonlóképpen érez ő is. ők nem tudják átérezni az én helyzetemet. azzal nincs is gond, hogy ha elkezdek valamit, akkor fejezzem is be, de ebbe a szituációba ez a bölcsesség nem passzol. semmi értelme nem lenne annak, ha maradnék:

- minden féle kép csúszok egy évet, félévet, mert vannak tárgyak, amik elsőre nem sikerültek. (lehet, hogy másodszorra sem mennének)
- csökkennek az államilag támogatott féléveim.
- ha el is tudnám végezni ezt a szakot nyögve-nyelősen, értelme nem lenne, mert nem tudnék ezen a szakterületen dolgozni.
- krva szar a csoport.
- egyszerűen nem érdekel egy tárgy sem, sőt már az informatika is messzebb áll tőlem, mint tavaly.

és csak anya is azt hajtogatja, hogy ne add fel teljesen ezt a szakot. ilyenkor a falnak tudnék menni, mert megint az van, hogy azt hiszi nem akarok tanulni, és nem akarok egyetemre járni. akarok iskolába járni, de nem, mint web-programozó. én vagyok a világ legrosszabb web-programozó hallgatója.

a másik dolog meg, ha nem vesznek fel, fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, nincs B terv. a pontjaim megvannak, iskolán belül váltanék, szóval nagyobb esélyem lenne - remélem nem csak nyugtatom magam. pozitívan állok hozzá a dolgokhoz, sikerülni fog és akkor úgy is lesz. a web-programozó szakon nem kaptam meg azt, amit vártam, most minden reményem a tanító szakba ölöm. ott lesz az unokatestvérem, anita, akivel nagyon jól kijövök. szeret ő is fotózni és igen okos, kreatív ember - csak megjegyezném, hogy egy másik unokatestvérem is fotózik, de ő nagyon durván nyomja, kiváló fotói vannak. a lényeg az, hogy a tanító szakon legalább olyat tanulnék, amit szeretek. nem fontoltam át tavaly eléggé a pályaválasztást, gondoltam ha informatikából érettségizek, akkor azzal is kellene továbbtanulni. tévedtem.

bizony, nem mondtam melyik szerdán leszek. bár ti ezt nem tudjátok, a múlt heti szerdára gondoltam, de nem vitt rá a kényszer, hogy írjak bármit is. illedelmes gyerek vagyok, ezért most megteszem, hogy mindenkinek nagyon jó legyen.

nem ért véget a tavaszi szünet, legalábbis nekem nem. az április 9.-ei héten felül, ez a hetem is itthon zajlik. kari napok vannak az egyetemen, és a szerdai napot dékáni szünetnek nyilvánították, és mivel kedden nem járok előadásokra, mert minek, délben hazajöttem. ha ezt esetleg már vasárnap tudtam volna, akkor szeged közelébe sem megyek - megspórolhattam volna 2000 forintot (mennyi mindent tudtam volna ebből a pénzből venni a turiban! fcuk). aztán ma bementem a könyvtárba, és kivettem négy könyvet. ebből hármat csak úgy kihoztam, átlapozgatom őket, mert fotós könyvek és ha valami ragad rám, akkor senkinek sem lesz semmi baja, ha nem ragad rám semmi, akkor sem esik senkinek bántódása. a negyedik pedig Angelina Jolie rendhagyó életrajza. nem tudom miért, de van valami abban a nőben, ami nagyon tetszik és az miatt fel tudok rá nézni és egyik kedvenc színésznőmnek mondhatom, ja és a másik kedvenc színésznőm Kelly, a Misfitsből... kitűnő párosítás lenne, ha mind a ketten egy filmben játszanának!!! aztán délben elmentem mamához ebédelni, és pont bablevest főzött (még most is összefut a nyál a számban, ha kimondom: MAMAFÉLE BABLEVES).

majdnem két hete nem szedem a gyógyszereimet. ja azt elfelejtettem mondani, hogy ezt így magam határoztam el. (már előre félek, ha anyám ezt megtudja) ennek ellenére sem lettem jobban, sem rosszul, szóval ez egy felesleges pont volt az életemben. és ha ez miatt mégis lesz valami nem kívánt problémám? legalább komolyan vesznek és kivizsgálják normálisan a rendszeres fejfájásokat, migréneket és egyéb finomságaimat. ennyit erről, nem kívánok már ezzel olyan sokat foglalkozni, mert túl sok időt fektetek bele és elfelejtek élni. azért erről még hagy írjak egy kicsit - utoljára.

úgy érzem néha, egy kicsit, hogy saját magam generálom ezeket a rosszulléteket, és most nem a fejfájásokra gondolok. ezt úgy kell érteni, hogy túl sokat hezitálok magamon (ezt nem tudom szebben megfogalmazni). egyik pillanatban még leszarok mindent, a másik pillanatban meg el akarom szégyellni magam a tetteim, lényem miatt. egyik nap elfogadom magam úgy, ahogy vagyok és minden porcikám tele van önbizalommal, a másik nap legszívesebben emberek közé sem mennék, mert csak azt veszem észre, hogy mindenki rajtam nevet. szóval szerintem én igen bonyolult személyiség vagyok, még magamnak is - és ezt szerintem senki sem látja a környezetemben. csak én, mindenki más meg tud érteni és együtt tud érezni velem, de saját magamnak nem vagyok a barátja és elutasítom a lényemet önkénytelenül. így milyen könnyű elemezni magam, bárcsak menne gyakorlatban is az, hogy tudjam minden pillanatban mit kell tennem, hogy elfogadjam saját magam és azt is szeretném, hogy ha ki tudnám magam békíteni saját magammal és hogy el tudjam fogadni, én is csak ember vagyok, és én is hibázok.

ja és mindezt a gyógyszer szedése közben/előtte is így éreztem. szóval ez nem elvonási tünet, vagy bármi emberi agyszülemény, csak egyszerű gondolatmenet és észrevétel. remélem nem fog senki sem túlgondolkodni ezen a blogbejegyzésen és kinyilvánítani skizofrén, elmebeteg faszfejnek. azért jól esett leírni, mindent... bableves!

és ezek milyen isteniek

U.I.: köszönöm Mido, hogy álmatlan éjszakákat okoztál nekem a Walking Dead sorozat ajánlásával. imádom, rohadt jó sorozat! anya azt mondja, hogy neki túl durva, és már nem szereti az ilyen filmeket, de azért tág szemekkel nézi és mondja, hogy nem nézünk meg még egy részt?! :D

sokat gondolkodtam azon, hogy elmondjam-e nektek, kedves olvasóim, azt amit ebben a blog bejegyzésbe fogok leírni. azért tartottam ettől, mert aki csak olvassa a blogom és nem ismer, annak ez képmutatásnak is hangozhat és azt gondolná, hogy na, ez olyan dologról beszél(ír), ami meg sem történt vele, csak kitalálja az egészet. teljes mértékben úgy van minden, amit leírok és nem kitalálom az egészet, még akkor se legyen benned kétség, ha valahogy ez nem illik az imidzsembe, vagy nehéz elhinned. szóval arról lenne szó, hogy gyülekezetbe járok, járunk a lakótársammal. egy olyan gyülekezetbe, ami háznál van. egy kedves ismerősöm elhatározta, hogy néhány barátját meghívva Istenről és az Ő tanításairól fogunk beszélni két órában. összesen öten vagyunk, egyenlőre. minden kedden este tartjuk, és a tegnapi alkalom is, igen tanulságos volt. ha valaki nem is hisz Istenben, akkor csak vegye jó tanácsnak, és gondolkozzon el rajta...

a lényeg, hogy biztosan van minden ember életében olyan személy, akit ki nem állhat, úgy érzi teljes szívéből utálja - pedig a gyűlölet és a szeretet közt nem is olyan nagy a különbség. akit a legjobban kedvelünk, azt pillanatok alatt megutálhatjuk, eldobhatjuk magunktól. de Isten mégis szereti. minden embert szeret, meghalt érted, értünk és azon kellene elgondolkozni, hogy vajon mit szerethet benne? biztosan van benne valami szerethető, csak a gyűlölettől elvakulva nem látod meg abban a bizonyos személyben. igazándiból nekem egyetlen egy ember van az "életemben", akit nem tudok elviselni, mondjuk ő sem kedvel engem. piszkosul nehéz lenne megtalálni benne a jót, valószínűleg én meg sem találnám, épp ezért vagyok vele már közömbös. nem fogom teljes szívemből szeretni, megérteni, de minden tőlem telhetőt elkövetek annak érdekében, hogy ne utáljam, ne vegyem fel a modorát és igen, nézzek át rajta. minden emberben van érték, van durván szólva haszna, lelke és ha nem tiszteljük egymást, akkor viszont se várjunk el tiszteletet. nem csapok át pszichomókusba, mert nem az a célom, csak azt látom manapság, főleg itt Szegeden, hogy annyira leszarják egymást az emberek. mindenki csak a saját érdekeit nézve gázol át embereken nem törődve a következményekkel - tisztelet a kivételnek, mert ezt nem szabad elhagyni. gondoljon mindenki azt, amit akar, van tényleg nekem is olyan napon, amikor tiszteletlen vagyok, és nehezebben tűröm el az emberek jelenlétét, butaságát, de olyankor berakok valami nyugtató zenét és úgy már könnyebb is, utána azért jelen van a bűntudat.

nem vagyok teljes mértékben vallásos, ne úgy vedd. ahhoz, hogy az legyek nagyon sok mindenen kellene változtatnom. elfogadom azt, hogy Isten teremtett minket, a mindenséget, és hogy van Menny és Pokol (sajnos) és a világi tetteid fogják eldönteni, hogy halálod után, hol vár az örökkévalóság.

ez is én vagyok - írd le a saját gondolataidat, előfordulhat, hogy nem minden úgy van 'ám, ahogy én gondolom.

UI: remélem nincs sok ellentmondás benne, mert olyan kuszának érzem ezt a bejegyzést...