csakis velem lehet a probléma, hogy egy szemeszter alatt senkit sem találtam magamnak a csoportból. senkit az ég világon. azért nem vagyok bunkó (annyira), mert köszönök mindenkinek és ha kérdeznek válaszolok, ha tudok, de magamtól eddig még nem indítottam el beszélgetést senkivel sem. alig vagyunk páran, akik középiskola után jöttek erre a szakra, nagyobb részt már mindenki kivégezett egy szakot, és sokkal idősebbek nálam (van egy csoporttársam, aki 40 felett van). senkit sem akarok jellemezni és többes számban sem szeretnék róluk írni, mert értenek a szakhoz, tehát ebből a szempontból okosak, de egyszerűen nem találok közös témát, mert nem egy síkon mozgunk. csak én vagyok a szar, aki három tárgyat sem tudott teljesíteni és már herótja van az egész informatikától. vannak dolgok, amiket tudok és boldogulok velük otthon és a családban, de rájöttem, hogy az informatika sem az én világom, és nem tudnék belőle megélni, mert senki sem venne fel egy ilyen analfabétát... annyi szar van, ami egyáltalán nem érdekel, és mégis tudni kell, és kurva mélyen veszünk mindent (ami persze logikus) és ez már abszolút nem izgat. csak annyit ért el, hogy megutáltam az egészet.

a minap, kint vártunk a terem előtt és kettő csoporttárs elkezdte elemezni a táblát, ami a falra volt felragasztva. tudjátok, az a tábla, aminek a háttere zöld, van rajta egy ember alak, egy nyíl és egy ajtó, hogy tudd mégis merre kell szaladni, ha baj van... szóval, arra a következtetésre jutottak, hogy mivel nincs kilincs az ajtón így csak neki tudsz menni a fehér ajtónak és majd attól zöldet látsz. és olyan jól elszórakoztak az egészen, én meg csak néztem, és erőltetett béna röhögésbe kezdtem. fogtam az ipodom és bedugtam a fülest, azután már nem piszkáltak... fájtak nagyon.

az első félévem, hagyományos átlagomat nézve, 3,9 lett... nem rossz, tehát meg vagyok vele elégedve, de mivel vannak tárgyak, amik nem sikerültek, így valószínűleg nem fogok kapni ösztöndíjat. az óráimat tekintve, egész jól fel tudtam őket venni. ha kíváncsi vagy rá, nézd meg a bővebben linkre kattintva... ennyi lett volna a napi baj. hétvége, most nem akarlak!

a REC2 film után megszállt engem is valami

havazin műsorunkat olvashatjátok - igen, tudom. tisztában vagyok vele, hogy minden kedves ismerősöd kiírja facebook-ra, hogy így-úgy-amúgy esik a hó, hideg van ecetera. na, én nem tartozóm közéjük, mert én tudom nagyon jól, hogy van egy olyan érzékszerved, amit jó magyarul úgy hívunk, szem és látod magadtól is és nem kell felvilágosítanom. ennek ellenére nem szoktam elég "sűrűn" mondani, hogy mennyire is utálom a havat... ennek igen egyszerű oka van, hiszen minden másodperc az életemből, amit a szabadban töltök ilyenkor, azzal telik el, hogy folyamatosan mondogatom magamnak: Márk nyugi, nem fogsz elesni. szégyen, nem szégyen hajlandó a lábam önkéntelen mozgásokra és egy ekkora test, vagy arc nagyot tud esni. a mi nap, mikor mentünk bevásárolni, gondoltam megviccelem a lakótársam, majd én szépen belelököm a hóba és megfürdetem, szóval abból csak annyi lett, hogy az eredeti "áldozat" talpon maradt és helyette én landoltam a hóba. egy egyszeri kis vicc is visszájára fordult ilyen hideg, csúszós napokon. remélem azért már kezded megérteni, hogy miért is nem a kedvenc évszakom a tél... és akkor még nem is írtam a jó öreg tömegközlekedési járművekről és azok szuper működéseikről, az iskolai előadótermekről - ezeket most nem részletezem, már elég volt, kipanaszoltam magam egy télre a télből.

ópium - egy elmebeteg nő naplója
valamiért sosem kedveltem a magyar filmeket, nem is visz rá a kényszer, hogy nézzek olyat, de ez meglepően kiváló. a kis jelenetek a filmben, a beteg nő személye, az orvos és úgy minden szerep és párbeszéd tetszett. azért a végét akár úgy is meg lehetett volna csinálni, hogy a dokit is bezárják, vagy ilyesmi - számomra az egy fokkal jobb lett volna, de mivel a cím a beteg nőre gondol, így megértettem és belenyugodtam... tehát jó volt, nem riadnék vissza, ha még egyszer meg kellene nézni valakivel, meg azért ajánlani is merem.

elég régen írtam arról, hogy milyen a "lelki" állapotom, (csak olyan unalmas bejegyzéseket írtam, hogy miket csináltam, és ilyen semmilyen jellemtelen dolgokat. még olyat sem írtam, amihez igazán hozzá lehetne szólni - ennek ellenére örülök, hogy van ez a hely itt nekem, magamnak és néhány erre tévedt olvasónak)

most minden rendben. nyári szünet óta úgy rendezni tudtam minden bennem rejlő kérdést, kételyt, problémát. nem tudom igazándiból, hogy minek is köszönhetem valójában, de örülök, hogy elmúlt, mert emlékszem régen milyen nehéz is volt. olyan nehéz, hogy szavakban le sem tudtam írni, mert nem tudtam pontosan mi bajom is van. magammal van a probléma, vagy a világgal? a világ nem változott, szóval bennem volt a hiba, és én változtam meg jó irányba. de mégis ki mondja meg nekem, hogy mi a jó irány? lehetséges, hogy most minden tök jó, de később előfordulhat, hogy ismét semmi sem lesz rendben - de úgy sem élhetek egy perccel sem többet, hogy csak erre tudok gondolni. a lényeg, hogy minden rendben, természetesen azért vannak gondok, problémák, mert minden ember életében vannak, de ezek kiküszöbölhetőek könnyedén.

akkor majd következőnek írok egy kicsit az első nagyon izgalmas iskolai hetemről... : )

a jelszavas védelem arra szolgált, hogy így nyugodtan megtudtam mindent csinálni, amit már kb. az oldal megnyitásakor meg kellett volna. semmi extra egyébként, csak az "elkövető" modult végre feltöltöttem. még nincs kész teljesen, de a lényeget már megtalálhatod.

mit is csináltam abban a két hétben, amikor már vizsgám sem volt és még egyetemre sem kellett bemennem? nos, egy igazán szép szóval ki tudom magam fejezni: semmit. és minden este tök fáradtan feküdtem le az ágyba. hihetetlen, hogy a semmit tevésben is el tud fáradni az ember, és hogy ezt a szülők miért nem értik meg? pár filmet megnéztem, amikre már nagyon csorgott a nyálam. Mellory szerint a világ egy igazán valóságos, és laza film, pont ez tetszett benne. mondhatni valamiért át tudtam érezni az anya helyzetét. tényleg, nekem sem a lányom, sőt senkim nem halt meg egy ideje, de tudtam milyen érzés lehet. talán azért, mert sajnos el kezdtem felkészíteni magam, vagy csak azon gondolkozni, hogy mi lenne ha... meghal az egyetlen nagyszülőm, a nagymamám. tudjátok ő nekem nem csak egy nagyszülő. sokkal több annál. a problémáim nagyobb részét általában csak vele beszélem meg, és nem itthon édesanyával és nevelőapával. sokkal tapasztaltabbnak érzem őt és látom rajta, hogy érdekli és szeret velem beszélgetni. bár ez kölcsönös és nem mintha itthon nem lennék érdekelt, csak mégis... érted, gondolom. majd jött a 7 nap című film, aminek a feliratozását én is szívesen elvállaltam volna. semmi zenei aláfestés, szöveg is rohadt kevés van benne, sőt egy meztelen férfi test többször bukkan fel, mint egy dialógus. az alaptörténet nem lenne rossz, de a film nekem egyáltalán nem jött be. szóval én csak azt tudom mondani, hogy ne pocsékolj rá két órát az életedből. majd jöttek a régi tetovált lány részek, a sherlock holmes részek és az underworld első három része, pedig a negyedikre gyúrtam, de az még nagyon mozis és így muszáj kihagynom. meglepetésemre jó lett az alkonyat, hajnalhasadás első része. az első rész hozta meg a "nagy" sikert, de a második és a harmadik rész, nekem nagyon elkurvult és az utolsó rész, első fele ismét bejött. kevésbé nyálas, ismétlem kevésbé, mint az előzőek. csak az a kurva bella idegesítő, de nagyon... hjaj most téged szeretlek jobban, két óta múlva, már nem is kedvellek annyira ecetera...

és egy zárómondat: rohadtul nincs kedvem visszamenni szegedre. bár már ismerem, jóban vagyunk, szóval annyira nem lesz rossz, mint az első félév. és egész elfogadható az órarendem. csütörtökön a deles busszal el tudok jönni. : )

azért is csodálatos volt a csütörtök, mert túl éltem az első szóbeli vizsgámat figyeljetek, webes alkalmazások fejlesztéséből. mivel felvesznek a másik szakra szeptembertől, biztos, hogy felvesznek, szerintem biztos, így már nem foglalkozom azzal, hogy milyen érdemjegyet kapok, csak egyes ne legyen. egy közepest ért a feleletem a tanár szerint. aznap csak hárman voltunk web-programozók, és a második tételt húztam, ami a weblapkészítés módszertana, egy weblap felépítésének és külalakjának a követelményeiről szól. nagyjából átnéztem, de nem fektettem bele elég nagy segget. szívatott is rendesen, mert én szépen elmondtam, azokat a dolgokat, amiket ennél a témakörnél meg kell említeni és sajnos túl gyorsan befejeztem, ezért kérdezősködött. észrevettem, hogy már egy kicsit mintha átcsúsznánk a másik tételekre, de a többit sokkal jobban megtanultam, mint ezt az egyet. egyébként is szarul éreztem magam a bőrömben, mert a tanár sem és a többiek sem öltöztek ki. én meg virítok fehér ingben, öltönynadrágban és fain cipőben. hogy én mennyire utálom az öltöny viseletet !!!

este átjött a nép, mert a lakótársaim szigorlatoztak és elég jó eredményt értek el, ünnepelni kellett na. világ életemben mindig csajokkal voltam körülvéve, mindig csajokkal haverkodtam és sosem rázott meg, ha a csaj a gondjairól, szexuális életéről beszél. nos, aznap este 7 nő és egy fiú, azaz én alkottuk a csapatot. úgy mindenkire rátört az őszinteségi roham, mintha én ott sem lettem volna, és szépen sorolták a méreteket, orgazmusokat vagy a sikertelenségeket, és egyéb finomságokat. vicces volt, én elüldögéltem a padlón, és bólogattam illedelmesen, mintha nem érdekelne és oda sem figyelek. de még mennyire, hogy figyeltem, pasiból vagyok.

és még csak most jön a legérdekesebb élmény a hétről. pénteken szállok fel a buszra, és Szegedről hazáig 840 a jegy, és egy ezressel fizetnék, erre a sofőr visszaad 500 Ft-ot, és még jegyet sem adott. végig fostam az utat, de szerencsémre nem jött ellenőr. (csak azért nem mentem vissza reklamálni, mert a gyors járatra szálltunk fel, ami egyenesen haza visz minket)